Minden fal egy lépcsőfok
Mit mutat meg számunkra, ha nehézségeink vannak egy életterületen?
Mint egy tükör mutatja, hogy azon az életterületen hiányzik egy fontos életkészségünk, jártasságunk, tudásunk, helyes látásmódunk, azaz személyiségkompetenciánk.
Minden életfeladattal személyiségfejlődési feladatom van. Ha nem oldom meg azzal, hogy felnövök hozzá, elsajátítom, sajátommá, magamévá teszem, megélem, megérek rá, megértem, edzetté és rutinossá válok benne, akkor ezen a területeken mindig gondjaim lesznek, sőt törvény, hogy vele továbbiakat halmozok fel. Hasonló helyzet és vele ugyanez a feladat újra és újra elém áll majd, más és más ruhában. Az elején finoman szólít, később egyre keményebb pofonokkal köszönt.
Mik ezek az életterületek és feladatok amelyek általában jelentkeznek? Önnek a saját életében melyikben van nehézsége? Melyikben tartja már jónak magát?
Egészség: testi és lelki egészség, életvezetés, egyensúlyteremtés, önismeret, személyiségfejlesztés;
Családi élet: családi kapcsolatok, családi konfliktusok, gyermekvárás, gyermeknevelés, gyermekek viselkedése és lelki egészsége;
Emberi kapcsolatok: beilleszkedés, társas készségek, kapcsolatteremtés, kommunikáció, konfliktuskezelés, barátság, kapcsolatok ápolása, elengedés, gyász, férfi és női kapcsolatok;
Párkapcsolat: ismerkedés, párkeresés, szerelem, párkapcsolat ápolása, szexualitás, férfi-nő kapcsolatok;
Iskola, tanulás: beilleszkedés, iskolai (diák-diák, diák-tanár) kapcsolatok, tanulási készségek, tanulási motiváció;
Karrier: pályaválasztás, módosítás, munkahely elvesztése, munkakeresés, munkavállalás, karriertervezés;
Munkahely: beilleszkedés, konfliktuskezelés, szervezetfejlesztés, alkalmassági kérdések, elbocsátás;
Valóban ezeken a területeken keresnek fel leginkább azok, akik meg akarják oldani az életük feladatait, jól akarnak élni, egyre jobbak, egyre érettebbek akarnak lenni.
Kétféleképpen lehet ezekre a helyzetekre nézni, kétféleképpen lehet ezekre a kihívásokra válaszolni és azoknak kétféle eredménye, iránya lesz.
1.) Vagy nekiállok ezeknek a feladatoknak, szépen megoldom és felszabadulva a helyzet terhe alól, erősebben, jobb életkészségekkel továbbhaladok egy jobb életminőség felé.
2.) Vagy nem nézek a tükörbe, nem akarok dolgozni magamon, megpróbálom figyelmen kívül hagyni a fejlesztőfeladatot, hárítok, mást hibáztatok, a felelősséget másra teszem a helyzetért. Ettől az életem nem halad, folyton megakad, az életminőségem romlik, bajaim halmozódnak, nő bennem a szomorúság és a fájdalom, egyre jobban beszűkülök, megrekedek, elfáradok, megbetegszem a folyamatos háborúzásban, háborgásban, elégedetlenségben. Mindig tudunk okolni valamit, valakit, találni okot vagy okozót, hogy miért nem változtatunk.
Ez a hozzáállás így szokott szólni: „Majd megoldódik”; „Majd lesz valahogy”; „Nem tehetek róla”; „Valahogy összejöttek a bajok”; „Ilyen vagyok, nem tudok változni”.
Minden egyes életfeladat egy lépcsőfok, egy fejlődési, feljebblépési lehetőség. Amíg gyenge vagyok abban, addig próbát jelentő falként áll elém, s mikor felnövök hozzá, lépcsőfokká válik, hogy léptem emelje.
Minden kompetencia elsajátításában az életúton van egy ideális életkor, életszakasz, amikor a „legkönnyebb”. Ha akkor a sikeres megoldás, a beavatódás valamilyen oknál fogva nem sikerül, később ez hiányozni fog és nagyobb nehézségként, próbatételként jelentkezik majd. De akkor is ott van a lehetőség, hogy érettebb fejjel, tudatosabban, bátran elkezdjük a tanulást, az edzést, megoldjuk a feladatot, hogy azután a hiányt, a gondot ne halmozzuk, a terhet tovább ne cipeljük.
Mert „kétféleképpen lehet ezekre a helyzetekre nézni, kétféleképpen lehet ezekre a kihívásokra válaszolni és azoknak kétféle eredménye, iránya lesz.” ÉN döntök…