Kritizáló perfekcionista vagy Nemes vezető
Mindenki ismeri az előbbit, az utóbbit ritkán látni.
Megemlítve először a perfekcionistákat (- megjegyzem, több embert mondanak annak, mint aki valóban az- ) azok vagy nagyon értékesek, hasznosak, megbízhatóak tudnak lenni, vagy nagyon kellemetlenek, akadékoskodók, hidegek, szigorúak, és bántóak is. De ez csak a felszín, a mélyben érzékeny idealista álmodozók. Ők olyan személyiség karaktertípusba tartozó emberek, akiket folyton hajt az igazságkeresés, a tökéletességre törekvés, a fejlesztőszándék, de ezt egy éretlen szinten még nem tudják konstruktívan, finoman közvetíteni és kritikusság, kukacoskodás, morgás lesz belőle. Nekik soha semmi nem elég jó, sohasem dicsérnek, de a legapróbb hibát is észreveszik. „Ha valamit csinálunk, miért nem csináljuk jól”?! A dolgok csak úgy jók, ahogy ők látják. Feketén – fehéren.
A régi ideákban, szabályokban működő világban érett formában sokszor bölcs és lelkileg erős vezetők, tanítók voltak. Ma felületes, minőséget nélkülöző világunkban gyakran éretlen, kellemetlen, meg nem értett alakok. Az ilyen emberek úgy tűnik kritikusak és kegyetlenek, de közben magukkal a legszigorúbbak, legelégedetlenebbek, csak ezt másokra is kivetítik, az egész világra. Harcolnak az egész világgal a nemes ügyükért. Miközben belül harcolnak saját tökéletlenségükkel, keresve azt a pontot, ahol már elég jók lesznek ahhoz, hogy szerethetőek legyenek.
Mint minden karaktertípus, éretlen formában kellemetlenek, de a személyiség érésével ők is ennek ellentétes irányába nemesülhetnek. Egy karakterben mindkét szélsőség potenciálisan jelen van.
Megéréssel megőrzik a szépre, jóra törekvést, képességet a kitartó harcra, a vezetésre, a tanításra, az igazi rend látására, de most már egyensúlyra törekvéssel, önuralommal, nyugalommal, bizalommal, hűséggel, megértéssel, türelemmel, elfogadással, szeretettel. Ehhez a belső erőhöz meg kell érni egy hosszú és nehéz úton.
Addig viszont a többieknek látni kell az ilyen emberek jó szándékát és belső szenvedését. A megérés van akinek sohasem sikerül, ők keserűek maradnak. Akik viszont megértik a feladatot magukkal, azok a legnemesebb emberekké válhatnak.
Hogyan segítheted azokat, akiknek nem vagy elég jó? Ha érettebbnek tartod magad, akkor:
– Dicsérd azt, aki nem dicsér, csak a hibákra mutat folyton!
– Lásd meg a jót abban, aki a világban csak a rosszat látja!
– Ismerd el azt, aki nem ismer el!
– Értsd meg azt, aki nem ért meg!
– Légy türelmes azzal, aki türelmetlen veled!
– Támogasd azt, aki nem támogat!
Mert neki talán még nagyobb szüksége van rá, s ez kell ahhoz, hogy belső hiányából fakadó feszültségét ne rajtad vezesse le!
S ennek hatására talán megtapasztalhatod a másik oldalt, egy ilyen ember mélyben várakozó nemes oldalát, barátságát.