A depresszió, mint elvesztett kapcsolat
Én három részre osztanám az időnk:
1.) A világnak, másoknak adás ideje önmagunkból, ez a munka ideje.
2.) Aktív töltekezés ideje:
– Énidő, amikor azzal foglalkozom, amit szeretek, csak önmagáért, önmagamért.
– Tárasas élet ideje, a kapcsolatokban töltekezés, a kapcsolatok építésének ápolásának ideje.
A depresszió talán az lehet, amikor elveszítem a kapcsolatot az igazi Önvalómmal, ezért úgy érzem, nincs hatalmam a (belső-külső) valóság felett. Életem nem önazonos, nem önátélt, számomra üres, reménytelen, így értelmetlen.
Ez egy ördögi kör lesz, mert minél inkább kifelé figyelek, …. annál távolabb kerülök önmagamtól, … de így minél távolabb kerülök belső végtelen erőforrásaimtól, … annál gyengébbnek érzem magam, … annál inkább azt látom, tehetetlen vagyok kívül, … és önigazolásként egyre inkább arra koncentrálok kívül, amiben tehetetlen vagyok, … ami miatt csak sodródom egyre jobban kifelé a középpontom stabilitásától, egyre távolabb az erőforrásaimtól, amivel uralkodhatnék világom átélhető minőségén…
A depresszió (is, más tekintetben a szorongás is) a KAPCSOLAT ELVESZTÉSÉNEK negatív spirálja, az Önvalómtól, másoktól, a valóságtól.
Aki nem tud úszni és vízbe hull, az pánikban lehet lefelé kapálózik először. Aki tud úszni, az nyugodtan felfelé indul el.
Ha le tud gyűrni az élet, keress valakit vagy valamit, aki vagy ami segít megtalálnod az elveszett KAPCSOLATOT.