Szüless meg bennem, növekedj és vezess fény!
Miért szeretik az emberek az éjszakában a fényeket, különösen karácsonykor? Egy sötét helységben a gyertyafényt egy vagy több gyertyával. Miért tartják meghittnek, szeretettelinek?
A fény születésének szimbóluma van benne. A vágynak, hogy a rideg sötétben a szívet melengető fény megszülessen. A félelemmel szemben a bizalom nyerjen teret a tudatunkban. Az a vágyunk, hogy a világunkban, életünkben negatív minőségek helyett pozitív, fényesebb emberi minőségek érvényesüljenek. A gyertyagyújtás, az éjszakában felgyulladó fények, a csillogás motívuma a fény sötétben való megszületésének vágyát szimbolizálja. Ezeket a rituálékat ez a vágyunk élteti.
Azt kívánva, hogy a jó szándék, értelem, értékek, szeretet, őszinteség, bizalom, rend, harmónia, tisztaság irányítsa az életünket és világunkat. Szemben a rossz szándékkal, kicsinyességgel, önzéssel, hamissággal, ostobasággal.
Milyen jó mikor fényt gyújtunk mindenhol. Mintha életünkben jót, igazat, szépet cselekednénk nemes módon. Olyan meggyújtani a sötétben egy gyertyát, mint amikor sok rossz dolog után valami jó és szép jelenik meg az életünkben, amikor a helyzet jóra fordul hosszú szenvedés és félelemmel teli idő után, mert a nemesebb győzedelmeskedik.
Advent, Luca napja, téli napforduló, Karácsony, ugyanarról szól, a fény születéséről és növekedéséről.
Megszületik-e a fény, ha magam nem találom meg a fényforrást? Növekszik-e, ha nem táplálom? Megszületik-e a tudatosság, vagy a boldogság, ha magam nem találom meg a forrását, nem határozom meg magam számára miben létét? Növekszik-e életemben a jó, fényesebb lesz-e életem, ha nem cselekszem érte kitartóan?
A fény születése és növekedése majd az általa vezetettség akkor lesz jelen bennem, amikor önmagam feljebb emelésére megszületik bennem az igény és azt tudatos tettek is követik. Lépésről lépésre, napról napra.