Növekvő fény a fény felé

Ahogyan a fák is visszavonhatatlanul erősödnek lassú, kitartó növekedésükkel, úgy erősödsz te is szemlélő tudatosságod – önismereted lassú kibontakozásával. A látás fényes ereje benned utad lépteinek pillanatával észrevétlenül növekszik, … ha szívedben felfelé vágysz és döntesz minden lépteddel. Ezen belső erő hatalmát és tisztaságát az igazság személyfeletti tudása és a benne élő bizalom érleli.
Minél erősebb valaki, annál gyengédebb képes lenni. Minél hatalmasabb, annál nagyobb nemes hatalma van személyisége félelmei, önző hajlamai felett, annál nagyobb benne a szeretet képességének hatalma, és annak emelő hatása életvilágában.

Mert az ember lényegi természete is az, hogy a fény felé törekszik. Csak úgy válhat emberré, a szó igazi értelmében. Máskülönben elsatnyul, eltorzul mint a fák a mélyárnyékban.
De nem úgy érdemes törekednünk a fény felé, mint az éjjel rovarlényei, akik mohón, elvarázsolva szédülnek bele a mesterséges fénybe, és keringenek körülötte míg bele nem fáradnak.
Az ember életfája önmaga belső fénye felé törekszik, mert az égi fénye önvalóján keresztül sugárzik emberi világába is.
Igen, ha választott tudattalan kábultságában nem alussza át az életét, s szemhéja nem marad végig csukva, mélyárnyékba temetve belső Napja ragyogását tudata elől egy életen át.
Ha nem ezt teszi, akkor az embergyermek Emberré nőhet fel, ahogy a facsemete faóriássá.
Hát ne cselekedj olyat, mely nálad kisebb, melyről te is tudod, ennél több vagy! Saját fényed csak te árnyékolhatod be. Saját árnyékodban ragadt kicsinyességedben veszíted el saját nagyságod!
Magadnak légy a legfontosabb! Mától engedd meg magadban is növekedni a fényt!