Amennyire ura vagy gondolataidnak, olyan mértékben vagy ura érzelmeidnek.
Amennyire ura vagy érzelmeidnek, olyan mértékben vagy ura tetteidnek.
Amennyire ura vagy tetteidnek, olyan mértékben vagy ura az életednek.
Sokat halljuk a kutatások alapján és tapasztaljuk magunk is, ha megfigyeljük, hogy egyre jobban romlik a generációk koncentrációs, azaz figyelem képessége. Sőt, az évek alatt saját magunkon is ezt tapasztalhatjuk (nem a korosodás miatt). Egyre könnyebben elterelődik a figyelmünk, egyre gyorsabban megununk valamit, egyre nehezebb koncentrálnunk kitartóan. Pl. hogy elolvassunk egy hosszabb szöveget. Gyorsuló és felületessé váló világunk nem segít nekünk a fejlődésben. Ez egy igen vészjósló trend, mert a koncentráció az élet minden területén alapvető fontosságú képesség, ami képessé tesz a tudatos jelenlétre, elmélyülésre, a megértésre, kitartásra és az önvalónkkal való kapcsolatra.
Próbáld ki, hogy mennyi ideig tudsz akaratlagosan egy dologra figyelni anélkül, hogy értékelnéd a figyelmed tárgyát vagy bármi teljesen mással kapcsolatos gondolat ne merülne fel a tudatodban és vonná el a figyelmed. A legtöbb ember 10-20 másodpercen belül elesik ezen a próbán, ami megmutatja, hogy ez a gyengeség az élete minden területén rontja a teljesítményét és életminőségét.
A figyelem, koncentráció és jelenlét képességének fejlesztésére ajánlok egy nagyon „egyszerű” módszert. Ez a gyakorlat segít figyelmünket a bensőnk felé irányítani, elősegíti az elme lecsendesítését és a koncentrálást. Kezdetben egy perc elegendő, de a későbbiekben érdemes folyamatosan növelni az időt, egyfajta „edzésként”. Érdemes rendszeresen alkalmazni bármikor. Kezdetben például napkezdéskor vagy elalvás előtt. Bármikor alkalmazhatjuk, amikor csillapítani szeretnénk a feszültségünket és összpontosítani szeretnénk.
A légzés kitűnő belső kiindulópont, annak köszönhetően, hogy állandó és minden pillanatban jelen van. Ráadásul semleges, hiszen önmagában véve nincs semmilyen konkrét tartalma vagy szándéka. Sőt szimbolikus mivoltából fakadóan gyakorolhatjuk általa az éltető dolgok befogadásának és a már azok helyét elfoglaló lejárt dolgok elengedésének mozzanatát és ritmusát. A légzésre való koncentrálás lehetővé teszi számunkra, hogy ezt az állapotot átvíve a mindennapokba felszabaduljunk a sztereotípiák és a megszokott viselkedésminták alól, azáltal, hogy középpontunkban, egy kiegyensúlyozott, szabad, szemlélő állapotban igyekszünk maradni, ahol tisztábban tudunk észlelni, és tudatosabban cselekedni. Ezenkívül a koncentráltság erősödésével fejlődik a jelenlétre való képességünk.
A gyakorlat egyes lépései
1. Üljünk le kényelmesen, lábaink ne legyenek keresztbe és talpunk teljes felületével érjen a padlóhoz. Hunyjuk be a szemünket, hogy figyelmünket ne tereljék el a környezet ingerei.
2. Szenteljük figyelmünket a légzésünkre és összpontosítsunk a ki- és belégzésre. Igyekezzünk hasi légzést alkalmazni. Az orrunkon át szívjuk be a levegőt, és a szájunkon át fújjuk ki. Hosszan, lassan, mélyen lélegezzünk, és közben figyeljük a légzés hangját, a levegő útjának érzését. Engedjük, hogy a testünk a légzéssel fokozatosan ellazuljon. Minden kilégzéssel egyre könnyebbé válunk.
3. Ha a figyelmünk különböző gondolatok, érzések vagy érzelmek felé kalandozik a légzés során, akkor elvárások és frusztráció nélkül csupán tudatosítsuk, hogy ez történt, ezután fordítsuk figyelmünket ismét a légzés felé. Gondolatainkat hagyjuk elsuhanni, ahogy jöttek, úgy el is engedjük azokat, nincs most szükség rájuk, megengedhetjük magunknak, hogy nem foglalkozunk velük, nem gondoljuk tovább őket, nem figyelünk rájuk. Ha mégis bekúszik egy-egy gondolat, az nem gond, elengedjük, továbbengedjük azt. Ezzel a higgadt következetes visszatéréssel erősödik a figyelem.
4. Nyugodtan és egyenletesen lélegzünk és minden kilégzéssel egyre beljebb és beljebb jutunk önmagunkhoz. Miközben figyelemmel kísérjük a ki-és belégzésünket, mélyítsük el a légzésünket egészen addig, amíg azt nem érezzük, hogy elérünk önmagunk nyugodt, középpontjába, mint egy szilárd alaphoz. Ebben a könnyű és szabad állapotban érzékelhetjük tisztán saját magunkat és nyitottá, elfogadóvá válhatunk magunk és mások iránt is.
5. A gyakorlat befejezése után lassan és finoman tereljük vissza a figyelmünket a környező világra. Tudatosítsuk, hogy hol vagyok, érzékeljük a körülöttünk lévő hangokat és nyissuk ki a szemünket.
(A gyakorlatnak ezt a formáját Császári Éva: Enneagram kézikönyvéből merítettem)