Az én életem is tele van nehézségekkel, dilemmákkal, kérdésekkel, megértendő múlttal, feladat teli jelennel és kiszámíthatatlan jövővel, de…
amikor a természet szépségeit látom, azt mondom, már ezért érdemes élni;
amikor szeretettel kapcsolódom valakihez, azt mondom, már ezért érdemes élni;
amikor megélem a saját fejlődésem, útonlétem kalandját, önmegismerésem újabb színét, azt mondom, már ezért érdemes élni;
amikor látom, hallom az emberi művészet magas fokát, azt mondom, már ezért érdemes élni;
s ha van létezésem a földi sorsomon túl is, akkor nem mindegy, hogy itt mit teszek, mert ez egy lehetőség, s azt mondom, már ezért érdemes szépen élni;
S ha ezek közül egy is elég, hogy boldog legyek, akkor hogyan húzhatná le életem bármilyen kellemetlenség, nehézség, tragédia, hiány, bosszúság.
Életrészem nem a szomorúság.
Én vagyok egészként a mindenség tanúja,
életrészem a szent magány mítosza,
de ha erre jársz vándor testvérem,
térj be hozzám egy teára.